A boka/kar index meghatározásának jelentősége*

A kardiovaszkuláris megbetegedések óriási kihívást jelentenek a társadalmak egészségügyi rendszerei számára. Nem csak a halálozásban, hanem maradandó egészségkárosodásban is megnyilvánuló megbetegedések korai felismerése elengedhetetlen a betegség megelőzésben. A kardiovaszkuláris betegségek alapjául szolgáló érelmeszesedés az egész szervezetet érinti. Az agyi erek, a szív koszorúerei mellett az alsó végtag ereinek érintettsége a legfenyegetőbb. Utóbbi megjelenési formát hívjuk perifériás érbetegségnek.  Az alsó végtagi erek szűkülete esetén a végtagi vérellátás károsodik. A betegség első fázisában a betegek tünetmentesek, ekkor a napi aktivitást a keringési zavar nem korlátozza. Később a keringészavar fokozódásával a járáskor keletkező többlet vérkeringési igényt a beszűkült érpálya kielégíteni már nem tudja.  Ekkor a fizikai terhelés fájdalmat kelt az alsó végtagban, ami a beteget megállásra készteti. A betegség előrehaladtával az alsó végtagi fájdalom állandósulhat, majd a vérellátás zavara miatt fekély, üszkösödés jelentkezhet. A földkerekségen a perifériás érbetegség gyakorisága nő, egy nagy felmérés adatai szerint 2000-2010 között mintegy 23,5%-kal. A növekedés elsődleges oka a társadalmak elöregedése, valamint az egyik legfontosabb kockázati tényező, a cukorbetegség világméretű gyakoribbá válása.

Melyek tehát azok a tényezők, amelyek előre jelezhetik a perifériás érbetegség kialakulását?

Tényezők, amelyeket befolyásolni nem tudunk: az életkor és a férfi nem. A fiatalabb generációkhoz képest idősebb korban a betegség előfordulása 10-20-szorosára emelkedik. Amíg 60 éves kor alatt a gyakoriság 2,5%, addig 70 éves kor felett már megközelíti a 20%-ot. Azok a tényezők, amelyeket korrigálni képesek lehetünk: dohányzás, cukorbetegség, vérzsír anyagcsere zavara, magas vérnyomás. A dohányzás kiemelkedő mértékben járul hozzá a betegség kialakulásához, a kockázat növekedés 2-6-szoros. A cukorbetegség (2-4-szeres kockázat), kisebb mértékben a vérzsír szintek emelkedése (20-40%), valamint a magasvérnyomás.betegség szintén jelentősen hozzájárul (2,5-4-szeres rizikó) a perifériás érbetegség megjelenéséhez. A fenti kockázati tényezők együttes fennállása tovább fokozza a veszélyt.

A perifériás érbetegség felismerésének jelentősége kettős. A diagnózis felállítása felhívja a figyelmet a végtag veszélyeztetettségére. Ennek megfelelően a betegség stádiumától függően gyógyszeres, vagy műtéti (sebészi, vagy radiológiai) terápiás lehetőségek állnak rendelkezésünkre a keringési zavar mérséklésére. Ettől függetlenül az érelmeszesedés általános megjelenése miatt, a perifériás érbetegség felismerése jelzi, hogy a beteg fokozott kockázatot visel a jövőben fenyegető gutaütés, szívinfarktus, kardiovaszkuláris halálozás vonatkozásában. Különböző vizsgálatok eredményei alapján a perifériás érbetegség ténye 2-3-szorosára növeli a kardiovaszkuláris kockázat mértékét. A rizikó jelzése jellemzően független azoktól a tényezőktől, (magas vérnyomás, vérzsír emelkedés, dohányzás, cukorbetegség) amelyek már korábban kimutatott módon fokozzák a kardiovaszkuláris kockázatot. A kockázat nem arányos a detektált perifériás érbetegség fokával, azaz az úgynevezett tünetmentes betegek kardiovaszkuláris kockázata is számottevő. Ők azok, akik azért is különösen veszélyeztetettek, mert a kockázat nem felismerése számos kockázatcsökkentő intézkedés (életmódbeli, gyógyszeres) hiányával jár. A tünetmentes betegek számaránya többszöröse a tünetes perifériás érbetegségben szenvedőknél. A kóros boka/kar index érték a férfiak 19%-át, a nők 36%-át az eddigi adatok alapján becsült kockázati csoporthoz képest magasabb rizikócsoportba sorolja.

Mindezek az összefüggések jelzik a perifériás érbetegség felismerésének fontosságát. A diagnózis felállításakor a panaszok felsorolása, de még a szokásos orvosi fizikális vizsgálat (erek tapintása) alkalmazása sem eléggé hatékony. A klinikai gyakorlatban a boka/kar index meghatározása terjedt el, mint nem hosszú vizsgálati idővel járó, kellemetlenséget nem okozó, megfelelően érzékeny, nem túlzottan költséges, széles körben elérhető eljárás.

A módszer a Doppler elven működő vérnyomásmérésen alapul. A vérnyomásmérés hasonlít a rendelői környezetben hétköznapos eljáráshoz, a különbség az, hogy a felkari érték mellett meghatározásra kerül a boka magasságában detektálható nyomásérték is. A mérés alapjául a vérnyomás felső értéke, az úgynevezett szisztolés vérnyomás szolgál. A két nyomásérték hányadosát hívjuk boka/kar indexnek. A két végtag figyelembevételével két érték kerül meghatározásra. Amennyiben bármely oldali index értéke 0,9, illetve ez alatti értéket mutat, úgy az bizonyítja az alsó végtagi érszűkület tényét. Ez 50%-ot meghaladó szűkület létét jelenti. Minél alacsonyabb az érték, annál fokozottabb az érszűkület, annál kifejezettebb az alsó végtagi keringési veszély. A boka/kar index elvégzése ajánlott mindenkinél, akinél terhelésre jelentkező alsó végtagi fájdalom jelentkezik, akinek nem tisztázott hátterű láb fekélye alakul ki, 50 éves kor felett azoknál, akik cukorbetegségben szenvednek, vagy dohányoznak, mindenkinél 70 éves kor felett, illetve azoknál, akik kardiovaszkuláris kockázata jelentősen emelkedett.

Írta: Dr. Kolossváry Endre

*hirdetés