ÉRvédelem Mindenkinek

I. Amit a magasvérnyomás-betegségről tudni kell

Különbséget kell tenni a magas vérnyomás és a magasvérnyomás-betegség között!

A magas vérnyomás a vérnyomás értékének megemelkedése, amivel a szervezet alkalmazkodik a külső hatásokhoz, például az időjáráshoz, a fizikai terheléshez, a forró fürdőhöz vagy akár a szexuális együttléthez. Normális esetben e hatások elmúltával a vérnyomás visszatér az eredeti értékre.

Magasvérnyomás-betegségről (hipertóniáról) akkor beszélünk, amikor a vérnyomás legalább két különböző napon, minimális zavaró körülmények mellett, pontosan és helyesen mért értéke meghaladja a 140/90 Hgmm-es, úgynevezett cél-vérnyomásértéket, vagy bármelyik értéke ennél magasabb. A betegség jele az is, ha napközbeni sorozatos, rendszeres mérés után a vérnyomásértékek átlaga magasabb, mint 135/85 Hgmm. A hangsúly tehát a tartósan emelkedett vérnyomásértéken van!

(Bizonyos társbetegségek előfordulása esetében a normális vérnyomás felső határa a 140/90 Hgmm-nél kevesebb is lehet. Pl.: cukorbetegek esetében a határérték 130/80 Hgmm)

Az egyértelműen figyelmeztető jel a többszöri alkalommal mért magas vérnyomás. Ennek időbeni felismeréséért ajánlatos vérnyomásunkat rendszeresen (pl. a háziorvosi vizitek alkalmával) ellenőrizni, illetve otthoni vérnyomásmérést végezni saját vérnyomásmérő-készülék segítségével.

A magasvérnyomás-betegség a leggyakoribb betegség hazánkban , világviszonylatban pedig a harmadik leggyakoribb halálozási ok.

A hipertónia előfordulása életkor, nemek és a népcsoportok viszonylatában is eltérő lehet, de az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb a megjelenése. Fontos tudni az öröklődéssel kapcsolatos tényezőket is. Megfigyelések szerint azon családok gyermekei, ahol egyik vagy mindkét szülőnek magas a vérnyomása, nagy valószínűséggel hipertóniássá válnak.

Ha a magasvérnyomás-betegség hátterében kimutatható valamely szervi eredetű megbetegedés, akkor másodlagos vagy szervi eredetű hipertóniáról beszélünk. A másodlagos okok között leggyakrabban a különböző vesebetegségek szerepelnek, emellett különböző hormonális elváltozások hatására is emelkedhet a vérnyomás.

Az esetek 90 százalékában azonban a hipertónia elsődleges kialakulásáról beszélünk, amikor a háttérben örökletes és/vagy környezeti tényezők húzódnak meg.

A magasvérnyomás-betegség okai

A magasvérnyomás-betegség kialakulásában szerepet játszó tényezőket nevezzük rizikótényezőknek. Ezekre azért is fontos figyelmet fordítanunk, mivel a vérnyomás emelkedése mellett fontos szerepet játszanak az erek károsodásának kialakulásában is.

Több kockázati tényező együttes jelenléte esetén szinte biztos, hogy kialakul az érkárosodás is, ami miatt aztán előbb-utóbb szívinfarktus, agyvérzés, vesebetegség vagy perifériás érbetegség alakul ki.

A magasvérnyomás-betegség okai között a nem befolyásolható tényezőkön – mint az életkorunk vagy az örökletes tényezőkön – túl számos, az érintett életvitelével összefüggő ok is található.

• túlsúly: a hipertóniás betegek háromnegyede egyben túlsúlyos is
• mozgásszegény életmód: a rendszeres mozgás amellett, hogy kedvezően befolyásolja a vérnyomást, a testsúlyra is kedvezően hat
• dohányzás: a dohányfüstben lévő nikotin érszűkítő hatása miatt emeli a vérnyomást, és a gyógyszerek hatását is befolyásolja
• túlzott alkoholfogyasztás: Magyarországon a nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztók 30 százaléka hipertóniás, és az alkohol csökkenti a vérnyomáscsökkentő szerek hatékonyságát is
• stressz: a tartós stressznek kitett egyének körében gyakoribb a hipertónia előfordulása
• túlzott sófogyasztás: vizsgálatok szerint a napi 15 gramm vagy több só fogyasztása mellett a felnőtt népesség csaknem egyharmada hipertóniássá válhat

A magasvérnyomás-betegség sokáig, akár a maradandó szervi károsodás kialakulásáig tünetmentes maradhat. Az olyan „gyanújelek”, mint fejfájás, szédülés, szívpanasz, gyengeség, fáradékonyság már akkor jelentkeznek, amikor a hipertónia már hosszabb ideje fennáll és érrendszeri, szervi elváltozásokat is okozott

A magasvérnyomás-betegség azért különösen veszélyes, mert éveken keresztül különösebb tünet nélkül rombolhatja az emberi szervezetet, elsősorban az érhálózatot. A károsodások általában annál nagyobbak, minél magasabb a vérnyomásérték, és minél hosszabb ideig áll fönn a magas vérnyomás.

II. A nem, vagy nem megfelelően kezelt magasvérnyomás-betegség következményei

Az erek károsodása

A verőerek (artériák) belső felszínét egy összefüggő, sima védőréteg, az érbelhártya (idegen kifejezéssel az endothelium) fedi, sejtjeinek hézagmentes borítása garantálja, hogy a vér ne alvadjon meg az erekben. Ha azonban tartósan túl nagy a nyomás az erekben – azaz magas a vérnyomásunk – ezen az összefüggő, sima védőrétegen apró repedések jelennek meg. (hasonlóan mint pl. az elöregedő kerti locsolócsövön). Ezek az apró sérülések aztán kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy a vér különféle részei – pl. vérlemezkék, koleszterin molekulák – megtapadjanak a verőerek falán.

Az érbelhártya sérülésének következtében tehát elkezd kialakulni az érelmeszesedés. Az erek belső felszíne ilyenkor egyeletlenné válik, könnyen megtapadhatnak rajta a zsírok, és a megtapadás helyén kötőszöveti elemek, véralkotó részek halmozódhatnak fel, ami miatt az ér belső átmérője fokozatosan beszűkül.

A károsodás átterjedhet az érfal rugalmas elemeire is, az ér így merevvé válik, és a szervezet  még kevésbé lesz képes a vérnyomást szabályozni. A sérült érbelhártya nem képes ellátni alvadásgátló szerepét, vérrögök képződnek, amelyek a beszűkült területen fennakadnak, és az ér teljesen elzáródhat.

Fontos tehát tudni, hogy a magasvérnyomás-betegség hatására nagymértékben sérülhetnek az érbelhártya sejtjei

Az érkárosodás következményei

Az érrendszer az egész testünket behálózza, így károsodásának  következménye attól függ, hogy pontosan hol, melyik szervünkben indul el a káros folyamat. A hosszan fennálló érbetegség rendellenességet okoz a szívműködésben, vesebetegséget idézhet elő, nagymértékben hozzájárul az agyi érkatasztrófa (stroke) kialakulásához, érszűkületet okoz a végtagokban, valamint a szemet is károsítja.

Stroke Infarktus Veseelégtelenség Perifériás érbetegség:

Járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs

• Nyugalmi fájdalom
• Átmeneti sántítás
• Üszkösödés

 Károsodás a szívben

 A tartósan fennálló magas vérnyomás nagymértékben hozzájárul a bal szívkamra tömegének növekedéséhez (hipertrófia), a szívkoszorúér károsodásához és a szívelégtelenséghez.

A kezeletlen magasvérnyomásos-betegek 65-70 százalékánál észlelhető a hipertrófia kialakulása.

A koszorúér elzáródása vezethet a szívinfarktushoz. Ilyenkor a sérült vagy beteg érfalon keletkezett vérrög elzárja az ereket, az oxigénellátás így megszűnik, a szívizomsejtek elhalnak.

A szívelégtelenség kialakulásának egyik legfőbb oka a magasvérnyomás-betegség. Ilyenkor a károsodás miatt a szív nem tud elegendő mennyiségű oxigént és tápanyagot juttatni a szövetekhez és a szervekhez.

Elváltozások az agyban

A magas vérnyomás egyik legjellemzőbb szövődménye az agyi erek különböző mértékű károsodása. Az agyi érkatasztrófát (stroke) az agyat ellátó erek elzáródása (elzáródás okozta stroke) vagy a károsodott erek megrepedése (vérzéses stroke) okozza.

Amíg az agyi erek elmeszesedés okozta elzáródásáért, a fent leírt módon, csak közvetve felelős a hipertónia (elzáródás okozta stroke), addig az agyvérzést (vérzéses stroke) közvetlenül a magasvérnyomás-betegség okozza. Tehát a szívinfarktushoz hasonlóan az agyi érkatasztrófa egyik fajtájáért (elzáródásos stroke)is az erek szűkülete, elmeszesedése a felelős.

Az agyér elmeszesedésekor az agy kisereinek falán mész rakódik le, az erek így fokozatosan beszűkülnek. Kezdetben ez semmilyen tünetet nem okoz, később azonban akadályozza, hogy oxigénhez és tápanyaghoz jussanak agy szövetei, ami elhalásokhoz vezethet az agyállományban.

Veseszövődmények

A vese és a magasvérnyomás-betegség viszonya kettős. Egyfelől az elégtelen veseműködés hipertóniát okozhat, másrészt a tartósan fennálló magasvérnyomás-betegség a vese ereinek fent részletezett károsodása miatt vesebetegséget eredményezhet.

A károsodott vesében fokozódik a vérnyomásemelő-hatású anyagok termelődése. Ugyanakkor a magas vérnyomás 1,6-szorosára növeli az idült (krónikus) vesebetegség kialakulásának kockázatát.

Elváltozások a szemben

A tartósan magas vérnyomás hatására a szem erei is elmeszesedhetnek, a vérellátási zavarok következtében látászavar, látótérkiesés alakulhat ki. Az enyhe vagy középsúlyos hipertónia kezdetben átmeneti, majd állandósult érszűkületet okoz a szemben, a hirtelen vérnyomáskiugrás hatására pedig a szemfenéki erek megrepedhetnek, ami átmeneti látászavart, és időnként vakságot okoz.

Károsodás a végtagokban

A perifériás érbetegség, közismert nevén az érszűkület, az általános érelmeszesedés egyik megjelenési formája. E betegségben az érszűkület leginkább az alsó végtag verőereiben lép fel, felismerését nehezíti, hogy sokáig tünetmentes maradhat.

A romló alsóvégtagi keringés leggyakoribb, már érezhető tünete a járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs, fáradtság- vagy nehézségérzet, fájdalom, ami pihenéskor rövid idő alatt megszűnik.

Miért kell külön beszélni az érszűkületről?

A perifériás érbetegség több szempontból is veszélyes. A láb vérellátásának romlása akadályozhatja mindennapi tevékenységünket, késői felismerése pedig akár a végtag amputációjához is vezethet. A hazai helyzetet jól jellemzi az a beszédes adat, miszerint 2005-ben több végtag amputáció történt, mint az érműködést helyreállító alsóvégtagi, úgynevezett rekonstrukciós műtét!

Mindemellett a legújabb kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy az érszűkületes beteg számára nem is az alapbetegsége, hanem a gyakran egyidejűleg már meglévő, de még tünetmentes koszorúsér – vagy agyérbetegség jelenti a legnagyobb veszélyt.

A nemzetközi statisztikák szerint, normál, tünetmentes társaikhoz hasonlítva, az érszűkületes betegeknek kétszer nagyobb az esélye a szívinfarktus vagy szélütés bekövetkezésére. Nem véletlen, hogy a perifériás érbetegségben szenvedők halálozása kiemelkedően magas, felismerés és kezelés nélkül 5 év alatt eléri a 30 százalékot, vagyis a betegek közel egyharmada 5 éves belül meghal. Egy olyan országban, ahol az összes halálozás több mint feléért szív- és érrendszeri megbetegedések felelősek, nem lehet eléggé hangsúlyozni a perifériás érbetegség előrejelző funkciójának fontosságát.

Másik fontos ok, hogy az érelmeszesedés megállapítása általában beavatkozással járó (ún. invazív) diagnosztikus eljárásokon alapul, ami alól a végtag artériák képzik az egyik kivételt. Ezeken az érterületeken már tünetmentes állapotban is lehetőség van egy egyszerű és olcsó módszerrel az érbetegség megállapítására, ezért a szív- és érrendszeri események megelőzésében fontos szerepet játszanak.

A diagnózis alapja az ún. „boka/kar index mérés”, ami egy egyszerű, fájdalommentes, beavatkozással nem járó műszeres vizsgálat. Ennek során vérnyomásmérő és ultrahangos Doppler- mérőfej (ezen keresztül hallható a vér lüktetése, ami pontosabb mérést tesz lehetővé) segítségével megmérik a vérnyomást mindkét felkaron, valamint lábakon a boka magasságában. E kapott értékeket elosztják egymással (boka/kar) és ez adja az index pontos értékét. Amennyiben az alsó végtagon mért vérnyomás alacsonyabb, az érszűkület diagnosztizálható.

Magyarországon az érszűkület a becslések szerint mintegy 400 ezer embert érint, gyakorisága – a hosszú tünetmentes időszak miatt – 50 éves kor felett jelentősen, akár 20 százalékra is megnő.

Fokozottan veszélyeztetettek, akik dohányoznak, magas a koleszterinszintjük, cukor – vagy magasvérnyomás – betegségben szenvednek, illetve, mint a legtöbb szív- és érrendszeri betegségnél, itt is nagyobb a baj kialakulásának esélye, ha a családban gyakran fordul elő érbetegség. (Bár egyes tünetei hasonlóak lehetnek, a betegség semmiképpen sem keverendő össze a vénás elégtelenséggel ((a visszerességgel)), mivel, bár ott is a láb ereinek, de a vénáknak ((és nem az artériáknak)) a károsodásáról van szó.)