Lúdtalp

A láb haránt- és/vagy hosszanti boltozatának süllyedése a lúdtalp. A láb boltozatai a járással alakulnak ki, a csecsemők talpa még lapos. A lúdtalp diagnózisa tehát még nem járó gyermeknél nem állítható fel. A lábboltozatait a szalagok és az izmok aktív működése tartja fenn.
Ha a láb szerkezetét, boltozatát fenntartó egyensúly megbomlik, megnő a terhelés (testsúly-növekedés, túl korai lábra állítás csecsemőkorban), vagy csökken a teherbíró-képesség (a lábizmok, szalagok gyengülése miatt), kialakul a hosszanti és/vagy harántboltozat süllyedése, a lúdtalp. A serdülőkorban kialakuló lúdtalpra jellemző a láb gyors kifáradása, a fájdalmas izomgörcsök, később fájdalmas ízületi merevségek, elcsontosodások jöhetnek létre.

A betegség tünetei

A lúdtalp fő tünete a talpfájdalom, a láb gyors elfáradása. Előfordul azonban, hogy a lúdtalp első tüneteként derékfájás jelentkezik. Gyakran más ortopédiai rendellenességgel (például gerincferdüléssel, hanyagtartással) jár együtt.

Kezelés, terápia

Gyermekkorban talpizom-erősítő gyógytorna, egyenetlen felszínen mezítláb járás ajánlott. Az egyenletes talajon való mezítláb járás nem vezet célra, mivel ilyenkor nincs szükség a stabilizáló izmok működésére. Nem szabad erőltetni a járást, meg kell várni, amíg a csecsemő magától feláll. A lúdtalpbetét az izomzat tehermentesítésével tovább ronthatja a láb szerkezetét, ezért gyermekkorban kerülendő, felnőtteknél azonban alkalmazása jól enyhíti a tüneteket. Nagyobb gyerekeknél gipszkezelés és műtét is szükséges lehet. A gipszet altatásban teszik fel, megfelelő helyzetben rögzítve a lábat. A három-négy hetes gipszkezelés után elengedhetetlen az aktív és passzív gyógytorna.

Scroll To Top