"Remegő kezű öregember leszel!" - riogattak minket a szüleink, mikor nekiálltunk az ujjunkat ropogtatni. Lehetséges azonban, hogy a felmenőink tévedtek. Az ujjak ropogtatása a társaságbeli rossz szokások listáján valahol a takaratlan ásítás és túl hangos beszéd között félúton foglal helyet, ám mit tagadjuk: a legtöbbünknek az a bizonyos reccsentés nagyon jól esik. Persze tudjuk, a kézropogtatástól öregkorunkra ízületi zombik leszünk, és a remegéstől a teáscsészét sem bírjuk majd tartani. Ám lehet, hogy ezek az állítások szimpla szülői lódítások voltak csupán. Legalábbis John Indalecio, az elismert New York-i kézterapeuta állítása szerint az, hogy ez a tevékenység káros, körülbelül annyira igaz, mint hogy a fütyülés a fokozott répafogyasztástól sikerül. A ropogtatás nyitja az ízületi porcot védő ízületi tokban lévő folyadékban rejlik. Ebben ugyanis különféle gázok is helyet kapnak - oxigén, szén-dioxid, nitrogén. Indalecio magyarázata szerint ezek a buborékok pukkadnak ki, amikor a jól ismert reccsenést tapasztaljuk. Ez a folyamat a szakember szerint nem okoz bajt, de csak addig, amíg jólesik. Azt azonban még ő is elismeri, hogy amikor a tevékenység fájdalommal párosul, érdemes orvoshoz fordulni. Szakértőnk is hasonló véleményen van, ám ő inkább a mértékletességre int, és többek között az ízületek ellazulásra is figyelmeztet. Hallgasd csak! forrás: huffingtonpost. com