Aspirin Protect a szív védelmében*

Alig van ember, akinek az Aspirin® név hallatán ne a közismert fájdalomcsillapító gyógyszer jutna azonnal az eszébe. Nem véletlenül, hiszen az Aspirin®-t több mint egy évszázada használjuk különböző eredetű – fej-, hát-, ízületi – fájdalmak, illetve megfázásos panaszok enyhítésére. Arra azonban csak jóval később, a múlt század második felében figyeltek fel a tudósok, hogy az Aspirin® hatóanyaga, az acetilszalicilsav alkalmas a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésére is. Mára tanulmányok sora látott napvilágot, amelyek mindegyike azt támasztja alá, hogy a rendszeresen, alacsony dózisban szedett acetilszalicilsav a kardiovaszkuláris megbetegedések elleni védelem fontos eszköze. Hogyan használható az Aspirin® Protect a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére? Az Aspirin®-t 1899-ben jegyezték be a Berlini Császári Szabadalmi Hivatalban. Hatóanyagát, az acetilszalicilsavat Felix Hoffmann, a Bayer kutatója szintetizálta. Kezdetben láz- és fájdalomcsillapítóként használták nagy sikerrel, majd az 50-es évek elején egy amerikai orvos megfigyelte, hogy a fájdalomcsillapítóként Aspirin®-t szedő betegei között lényegesen kevesebb szívinfarktus fordul elő. Később kiderült az is, hogy a védőhatást a hatóanyag addig nem ismert tulajdonsága okozza: csökkenti a vérlemezkék egymáshoz tapadását, ezáltal a vérrögképződés esélyét. A későbbiekben célzott kutatások kimutatták, hogy az acetilszalicilsav rendszeres szedése mellett valóban ritkábban fordul elő szívinfarktus és a stroke (szélütés). Ekkor a Bayer kifejlesztett egy speciális, naponta szedhető, alacsony dózisú, bélben oldódó bevonattal ellátott tablettát. Ez az Aspirin® Protect. Fontos tudni, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésére elegendő ez az alacsony dózis: napi 100 mg! A fájdalom és láz kezelésére, valamint a megfázás tüneteinek enyhítésére ezzel szemben a magasabb hatóanyag-tartalmú Aspirin® 500mg tabletta javasolt. Miért van szükség szívünk védelmére? A nyugati társadalmakban minden második ember halálát szív- és érrendszeri megbetegedés okozza. Ugyanakkor ez a betegségcsoport egyre inkább teret hódít a fejlődő országokban is. Világszerte körülbelül 18 millióan halnak meg évente a kardiovaszkuláris betegségek következtében. A közép- és kelet- európai országokban – köztük hazánkban – a szív- és érrendszeri megbetegedések vezető helyen állnak a halálozási okok között, és az összes halálozás 50-60 százalékát teszik ki. Ezek a betegségek körülbelül tíz évvel rövidítik meg a betegek életét, és tíz évet vesznek el az egészségben eltöltött életévekből. A szív- és érrendszeri betegségek ma már sajnos egyre fiatalabb korban jelentkeznek. Mi romlik el az ereinkben? Amíg a szív- és érrendszer betegségei a vezető halálokot jelentik, addig megkerülhetetlen, hogy beszéljünk az érelmeszesedésről. Az érelmeszesedés – orvosi nevén: atherosclerosis –folyamán az érfalakban lerakódások keletkeznek, amelyek az életkor előre haladásával egyre nagyobbak, keményebbek lesznek. Ezek a meszes lerakódások az erek falában megvastagodott csomókat idéznek elő. Az érelmeszesedés talaján létrejövő szövődményes vérrögök akadályozhatják a vér szabad áramlását, továbbá – leszakadva az érfalról – a vérkeringés elzáródását okozhatják. Az elzáródás helyétől függően szívinfarktus, agyi infarktus (stroke) alakulhat ki. Az alsó végtag trombózisának legveszélyesebb szövődménye a tüdőembólia. Az atherosclerosis kialakulásában az egészségtelen életmód meghatározó szerepet játszik, de számolni kell az öröklött genetikai adottságokkal is. A jelenség hátterében bizonyos zsíranyagcsere-zavarok, elsősorban a koleszterinszint megemelkedésével járó állapotok érhetők tetten. Tudni kell, hogy létezik „jó” és „rossz” koleszterin. A betegek legtöbbjénél a „rossz” koleszterin (orvosi rövidítéssel: LDL) megemelkedett szintje jelent problémát, de sokak szenvednek olyan típusú anyagcserezavarban, amelyben nem csak a túlzottan magas LDL koleszterin érték okoz gondot, hanem a „jó” koleszterin (orvosi rövidítéssel HDL) túlságosan alacsony szintje is. Szervezetünkben megtalálhatóak továbbá a táplálékból felvett, a vérben keringő zsírok is, amelyeket orvosi nyelven triglicerideknek nevezünk. A fölösleges kalóriákat, az alkoholt, vagy a cukrot a szervezet trigliceridekké alakítja, és a zsírsejtekben tárolja. A magas trigliceridszint felgyorsítja az érelmeszesedés folyamatát, amelynek következtében megnő a szívkoszorúér elzáródásának, illetve az agyi érkatasztrófának a veszélye. Ezekben az esetekben a zsíranyagcsere globális kontrolljára van szükség, amely gyógyszeres kezelést igényel. Ma már léteznek olyan gyógyszerkészítmények, amelyekkel nem csak a további romlást tudjuk gátolni, hanem képesek vagyunk a folyamat visszafordítására is. Az érelmeszesedés előre haladásának megakadályozásában – a gyógyszeres kezelésen kívül – azonban fontos szerepe van a diétának, a fizikai aktivitásnak, valamint az alkoholfogyasztás és a dohányzás visszaszorításának is. Az atherosclerosis kezelésének hatékonysága döntően befolyásolja a betegek további sorsát, hiszen megmentheti őket a súlyos, gyakran halálos szövődményektől. Annak megítélése, hogy ki milyen kardiovaszkuláris rizikóval rendelkezik – vagyis mekkora esélye van arra, hogy súlyos szív- és érrendszeri betegsége lesz – a kezelőorvos feladata. Ennek érdekében a tünet- és panaszmentes páciensek esetében kockázatbecslést végez, ami viszonylag egyszerű vizsgálatok elvégzésével jár. Ismernie kell a vizsgált személy életkorát, vérnyomásértékét, koleszterinszintjét (vagy haskörfogatát), valamint tudnia kell azt is, hogy az illető dohányzik-e. Az így megállapított rizikóstátusz függvényében egyénileg mérlegeli, hogy páciense egészségi állapota megkíván-e további teendőt. Ennek alapján esetleg életmódbeli változtatást javasol, illetve gyógyszeres kezelést rendel el. Mindazok, akik korábban heveny szívizominfarktuson, szélütésen (stroke), vagy érsebészeti beavatkozáson estek át, illetve koszorúér-elégtelenségben (stabil, vagy instabil angina pectoris) szenvednek, fokozott kockázatú betegnek számítanak, és gyógyszeres prevencióra szorulnak.