Kulcscsonttörés esetén a régi konzervatív terápiát ma már a minimál invazív technika váltotta fel, ami sokkal hatékonyabb eljárás, ami gyorsabb gyógyulással és kevesebb fájdalommal jár. Részlet a 2010. augusztus 4-i élő videorendelésből.

Egy minimál invazív baleseti, sebészeti eljárás és szerintem hátra jövök és itt fogom megmutatni, hogy miről szól a történet. Ugye itt a kulcscsont és látható, hogy a kulcscsontunk középen el van törve. Hogy ez mikor jön létre? Hát a kerékpárversenyen elég gyakran. Most például volt egy Duna maratón, igen és a Duna maratonon asszam hét kulcscsonttörés volt, pedig tényleg jól tűzték a pályát, de sajnos előfordul ez a történet és, hogy miért pont középen törik? Azért, mert a nyakizmok azok fölfele húzzák, a mellizmok pedig lefele húzzák ezt a kulcscsontot és egyszerűen nyíróerők hatására el szokott törni. Korábban itt egy olyan műtétet végeztünk, ahol föltár, illetve nem. Az első történet az az volt, hogy konzervatívan kezeltük, meghúztuk ezt a váll-övet egy ilyen speciális húzóval, ami olyan mint egy hátizsák. Ettől egy kicsit eltávolodtak egymástól, de szálirányba álltak az eltört kulcscsontvégek s egy jó nagy heggel gyógyult, egy ilyen csontheggel gyógyult ez a kulcscsont és általában a vállöv is megrövidült. Hát részben négy-hat hétig kellett viselni ezt a rögzítőt. Ez nem egy ideális dolog, mert az embernek az a tehát annyira kellett feszíteni, hogy szinte keringési zavart okozott a karokban, hát ezt négy-hat hétig nem kívánom senkinek. A következő történet pedig az volt, hogy feltártuk a kulcscsontot egy hosszú-hosszú bőrmetszéssel és rátettünk egy lemezt, amit rámodelláltunk a kulcscsontra és sok, apró csavarral rekonstruáltuk a kulcscsontot és helyreállítottuk a törést. Az volt benne a probléma, hogy avval, hogy eltávolítottuk a vérömlenyt, ami a törési résben van, evvel a csontnak a gyógyulási hajlamát nagy mértékben rontottuk. Érdekes módon, illetve nem olyan érdekes ez, de tudjuk azt, hogy a vér maga egy nagyon jó bázis arra, főleg ez egy steril, ott csücsülő vérzacskó nagyon jó bázis arra, hogy először kötőszövetesen és utána csontosan átalakuljon. S ezért jött a másik technika, ez a minimál invazív technika a kulcscsontvelő sínezése, kérem szépen a következő képet, ahol az látszik, hogy egy remélem jól látszik, egy ilyen titánrúd, egy kötőtű szerű rúd van benne a kulcscsontban. Tulajdonképpen ennek a vége egy kicsit olyan hurkos, egy kicsit olyan kampós. Itt a szternumnál, tehát itt a hogy hívják, igen a szegycsontnál egy ekkora kis bőrmetszést ejtünk. Bevezetjük ezt a bizonyos titán rudacskát, aminek a végén egy ilyen kis kampó van. Forgatjuk, forgatjuk fedett állapotban, tehát nem feltárva a vérömleny nem eltávolítva. Valamilyen úton módon repronáljuk a törést, elérkezünk a törési résig, ott evvel a hurkkal addig-addig tekerünk, míg valahogy beleakad a szemközt levő törési résbe és abban a velőűrben tovább futtatjuk és tulajdonképpen áthidaljuk a törést. Látható, hogy egy nagyon szép törési repozíciót értünk el. Hogyha megnézzük a következő képet, kérném szépen a következő képet! Ez egy kicsit más tengelyből van, ez egy kicsit más irányú fotó, de itt is látszik, hogy nagyon szépen összeillenek ezek a törtvégek, sőt már ez egy kicsit később készült ez a kép. Már lehet látni, hogy az a vérömleny, amit bent hagytunk, az szépen kezd elhegesedni porcszövet és utána csontszövetté válni, már kezdi áthidalni ezt a törési rést. Hogy ennek miért van értelme és ez miért nagyon jó dolog? Tudni illik bejön a beteg és más nap hazamegy. Bejön a beteg és föl van kötve a karja sebgyógyulásig, ez körülbelül egy olyan tíz nap és utána simán lóghat a keze, mert a kulcscsontját belülről síneztük evvel a rendszerrel. Ezt a fémet általában nem kell eltávolítani, egyébként megmondom őszintén, nehéz is eltávolítani, mert úgy szoktuk teljesen fölvezetni a velőűrbe, hogy ott az el is tűnik. Úgyhogy van úgy, hogy el kell távolítani, az egy kicsit nehéz sebészeti feladat, de azért azzal is megbírkózunk, de általában nem szoktuk eltávolítani. Ez egy titán, abszolút emberbarát történet, bent maradhat. Magyarul sokkal gyorsabb a rehabilitáció, a sportképesség hamarabb helytáll, vagy helyreáll, bent marad a vérömlenyünk, ami utána jól átépül. A töréstől távol történik a műtét, tehát a fertőzés veszély nagyon kicsi és az, amit a lemezes szintézisnél elfelejtettem mondani és most visszatérnék rá, hogy eltávolítjuk a vérömlenyt, nagyon gyakran, sokszor egy állízület alakult ki s onnantól kezdve csípőlapátból csontot kellett odatenni minden féle valamit, mert a kulcscsont azt mondta, hogy ő neki ennyi elég. Ő nem bír ekkora nagy traumát el egy ilyen nagy feltárást és ilyen lecupákolást. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó előrelépés. Van egy kérdésünk, amit én titokban kaptam. Mi van, ha kisgyereknek törik el a kulcscsontja? Ha kisgyerek, gondolom ez mondjuk olyan tíz-tizenkét éves kor alatt gondoljuk, először is a kisgyereknek ez a fajta törés, amit látunk, menjünk vissza az első képre! Még egyet, igen. Ez a fajta törés a kisgyereknél nem így jön létre, mert nem törik el teljesen a kulcscsont. A kisgyerekeknél a csonthártya sokkal feszültségbíróbb és sokkal erősebb mint a felnőtteknél. Általában a kisgyereknél az ilyen típusú törést zöldgally-törésnek hívjuk, ami azt jelenti mint a zöldgallyt megtörjük a nyírfának a zöldgallyát, hogy van benne törés, de a csonthártya teljesen jól összefüggésben tartja a törtvégeket. Az ilyen esetekben úgy általában a gyerekeknél ugyanígy szokott eltörni a kulccsont. Tehát ugyanebben a magasságban szokott eltörni a kulccsont, de egy ilyen ékalakban megtörik mint a hídmosztárban és bármilyen furcsa, nem kell vele törődni. Tudni illik a gyerekek azok csodálatosak. Egyébként is csodálatosak, de a csontgyógyulásuk pedig teljesen csodálatos. Egy bizonyos idő után át több hónappal a sérülés után kialakul megint a kulcscsont, magától visszaáll arra minden féle sebészeti manőver nélkül visszaáll arra a meghatározott tengelyre, ahogy a Jóisten megteremtette és a csont kiegyenesíti önmagát. Hozzáteszem, hogy ez akár alkartól is nől a kisgyerekeknél is ugyanez a dolog szokott lenni. Tehát nem kell ott annyira műtét-centrikusnak lennünk mintsem konzervatívnak. Ez a fajta tensinezés, mert ezt tensinezésnek nevezzük, amit itt mutattam az előbb. Ez a fajta tensinezés egyébként a gyerekeknél nagyon-nagyon gyakori. Az ilyen hosszúcsöves csontok, mint lábszárcsont, felkarcsont, illetve alkarcsont, mind a kettő felkarcsont középső harmadik törései amik azért elég gyakoriak a gyerekeknél, az kicsit rosszabb, de hát mi így szeretjük őket. Ezen az összegben ilyen tensineket szoktunk bevezetni alul-felül és evvel áthidaljuk a törést, de nem nyúlunk magához a töréshez, ez egy nagyon jó, rugalmas benső rögzítettség és nagyon szépen meggyógyul. És mi van, ha rosszul forrt össze egy ilyen törés mármint a gyerekeknél? A gyerekeknél nem nagyon forr rosszul össze mondom, mert szerintem az esetek több mint 90 %-ában teljesen jól forr össze. A felnőtteknél, hogyha rosszul forr össze, tehát hogyha nagyon nagy ez a bizonyos vállrövidülés és ez vállpanaszt okoz, hogyha olyan nagy a csontheg mondom ez nem ennél a műtétnél van, hanem a hagyomány, tehát a konzervatívan kezelt, nem műtéttel kezelt betegeknél olyan nagy a csontheg, hogy például a karhoz kimenő idegeket, ereket nyomja, ilyen is előfordul. Ebben az esetben föl kell tárni és el kell távolítani ezt a plusz nagy bumszlit és akkor ha úgy ítéli meg a sebész, akkor egy lemezt rá kell dobni és sterilizálni kell a törtvégeket.