Sokan legyintenek, ha a depresszió szóba kerül, azonban mára kár lenne tagadni, hogy komoly betegségről van szó. De hogyan harcolhatunk ellene? Miképp ismerhetjük fel? Mire kell ügyelnünk? Szakértőink segítenek a válaszadásban!

Amikor a depresszióról beszélünk, hajlamosak vagyunk szimpla lehangolódásként, cseppnyi rosszkedvként jellemezni a tüneteket – pláne télen, amikor a hosszú sötétség, a köd és a szürkeség mindenkinek okozhat szomorú perceket. Ha azonban hozzátesszük mindehhez, hogy a tudomány mai állása szerint a depresszió mögött akár genetikai tünetek is állhatnak, mindjárt más szemmel tekintünk erre a riasztó kórképre. De mégis, pontosan mikor mondhatjuk egy betegre, hogy depressziós?
A tünetek, szemben például egy egyszerű megfázással, szintén szerteágazóak. Van, aki munkahelyi szorongással küzd, van, akinek kellemetlen érzésekkel kell megküzdenie, ha emberek közé akar menni. Testi tünetek megjelenésével is számolni kell, nem ritka például annak a szervnek a megbetegedése, amely köré a depressziónk „fonódik”. És akkor még nem is beszéltünk az olyan „apróságokról”, mint amilyen az álmatlanság. .. A legfontosabb, hogy őszinték legyünk önmagunkkal: fel kell ismerni a tüneteket! Ha nem kelünk ki napok óta az ágyból, ha bágyadtak vagyunk, álmosak, és semmi sem érdekel, akkor nagy valószínűséggel megkörnyékezett minket a kór. Nem szabad habozni: a depresszió lényege, hogy magunkat nem vagyunk képesek kihúzni a csávából, épp ezért fel kell keresni egy szakembert. Téved, aki azt hiszi, hogy pszichiáterhez járni egyenlő az elmekórsággal - szomorú, hogy többen inkább tovább szenvednek a belső nyavalyáktól, mint hogy megkérdeznének egy hozzáértőt. Hiszen ez a betegség igenis gyógyítható!