A mellhártya alá kerülő levegő a tüdő összeesését eredményezi. Van néhány eset, amikor ezt az állapotot csak műtéttel lehet megszüntetni, ezért fontos a megfelelő kontroll, és a gyógyulási időszak türelmes kivárása. Részlet a 2010. november 22-i élő adásból.

A spontán PTX, az sajnos elég gyakori az én kislányomnak augusztusban volt és a baltüdeje teljesen összeesett, meg kellett operálni. Ez egy azonnali életveszélyes állapotot jelent. Általában ez a 15 és 30 év közötti dohányos fiúknak a betegsége. Ezek a fiúk általában magasak, vékonyak, a mellkasuk is viszonylag lapos, de teljesen egészséges fölépítésű nem dohányzó lányoknál is előfordulhat. Általában ez azért alakul ki, mert ahogy nő a szervezetünk, nő a testünk főleg a serdülő korban, akkor nem egyenletesen nőnek a szerveink. A léghólyagocskáink közül is a tüdő részei sem egyformán növekednek, egyformán nyúlnak meg és hogyha bizonyos léghólyagocskáknak a fala az nem ugyanolyan ellenálló lesz mint a többi, akkor a gyengébb falú léghólyagocska az jobban megtelik levegővel ugyanúgy, mint egy lufi és hogyha ez a lufi ez túlfeszül, nem bír már tovább feszülni, akkor elpukkad. Hogyha befelé pukkan, akkor semmi gond nincs, akkor lesz egy gyógyuló emphizémás bullánk, tehát levegővel kitöltött hólyag a tüdőnkben, ami szétrepedt és meggyógyul. Ha viszont ez kifelé reped, azaz a mellhártya felé, akkor a levegő így kiszökik a mellhártya két lemeze közé, mivel normálisan a mellhártya két lemeze között vákuum van, azaz kisebb nyomás, mint ami a külső környezetünkben és az azzal együttműködésben álló, vagy azzal közlekedő tüdőnkben, akkor a tüdő összeesik. Megszűnik az a feszülés, amely a mellhártya két lemeze közötti vákuum miatt van és a tüdő összeesik. Most hogyha ez az összeesés nem teljes, hanem csak egy kicsi és elzáródik az a repedés, az a szakadás, az a seb, ami a PTX-et okozta valójában, akkor a mellhártya két lemeze közé került levegő az felszívódik és a tüdő megint kitapad. Ezt elő szokták segíteni szívással, amikor nagyobb baj van. Ez azt jelenti, hogy egy csövet dugnak át a mellkas falán, vákuumra kapcsolják és kiszívják a mellhártya két lemeze közötti levegőt, így ott ismét helyreáll egy vákuum, egy mesterséges légüres tér, amely magához szívja a tüdőt, kifeszíti a tüdőt. Ez eléggé fáj különben amikor a tüdő ismét kitágul. Ez olyan, mint amikor a gyerekek fölsírnak a születés után, az is egy fájdalmas az első légzés. Legalábbis ezt gondoljuk, mert annyira nagyon azért nem emlékezhetünk rá és utána a tartusz szívás fennmarad addig, amíg ez a seb be nem gyógyul és aztán lehet imádkozni, hogy ne újuljon ki. Hogyha kiújul a betegség, kiújul a PTX, vagy légmell, akkor meg szokták operálni azt a beteg részt, ami kiszakad állandóan azt vagy kivágják és összevarrják a maradványt, vagy pedig letapasztják a mellhártya falát, a belső falát, a belső lemezét a mellkas falához, hogy ne tudjon összeesni a tüdő. Tehát a spontán PTX, az egyrészt spontán kialakulhat, tehát külső behatás nélkül is spontán meg is gyógyulhat, másrészt elő tudjuk segíteni a gyógyulást. A nagyobb PTX-ek, vagy a szívással nem gyógyuló PTX-eket pedig meg kell operálni és ebben az esetben 94-95 % esélye van annak, hogy nem újul ki a PTX. Hogyha egy spontán PTX-et nem operáltak meg, akkor például nem javasoljuk a búvárkodást. Óvatosnak kell lenni a repüléssel és a nagy tárgyaknak az emelésével. A testneveléstől el szoktuk tiltani a diákokat, akár fél évre, vagy egy évre is. Hogyha viszont megoperálták a PTX-es beteget és megszüntették azt az okot, amely kiváltotta a légmellnek a kialakulását, akkor a sebgyógyulás után gyakorlatilag bármit csinálhat. Az én kislányomnak mondom három hónapja volt a PTX-e és három kilométert fut naponta.