A petefészek anatómiai elhelyezkedése miatt a benne fejlődő daganat csak későn okoz panaszokat, nehezen észrevehető. Az esetek jelentős részében mire diagnosztizálják, már rosszak a betegek túlélési esélyei. Részlet a 2011. február 17-i élő adásból.

Nálunk a családban van egy daganatos beteg, akinek hét éve diagnosztizáltak petefészekrákot, akkor meg is operálták. Három évig jól volt, meg kiújult a hasüregben, azóta minden évben kiújul, most már negyedik alkalommal és egyre gyorsabban. Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést már a múltkor is föltette valaki, vagy ha nem, ehhez hasonlót, ami azért természetes, mert ugye és akkor most egy picit beszélek a petefészekrákról egy pár percig. Az egy olyan betegség, ami a legritkább esetbe kerül korai állapotban fölfedezésre. Miután a hasüreg nagy és a petefészek pici, a petefészekben elinduló daganatokat, amikor picike, akkor semmiféle panaszt nem okoz, lehetetlen megtalálni. Annyira lehetetlen, hogy próbálnak mindenféle szűrővizsgálatokat csinálni egészséges népességben is és olyan emberek között is, akiknek a családjában határozottan több halmozódó betegség fordul elő, hogy ezt minél hamarabb megtalálják és alig-alig sikeresek ezek a szűrővizsgálatok. Akár Tumormarkert néznek persze mindent együtt, akár ultrahangot, CT-t, MRI-t, rendszeres nőgyógyászati vizsgálatot, mindezek különböző kombinációját, betegséget, az esetek 80 %-ában akkor fedezik fel, amikor már kiterjedt a betegség. Amikor már a műtéttel nem meggyógyítható, hanem mindenféleképpen kemoterápiát is, gyógyszeres kezelést is kell kapni és ezek a betegségek általában krónikussá válnak. Sokan meggyógyulnak, sok, nekem is számos betegem van, nem akarok számokat mondani, nem is tudok, hogy tíz, 100, hány ember gyógyult meg úgy, hogy már 20 éve nincsen semmi baja, de tagadhatatlan, hogy én is látok olyan betegeket, akik három-öt-tíz évvel a teljes jólét után egyszerre újra megbetegszenek ugyanabban a betegségben. Ez borzasztóan frusztrálja az orvost is, hogy nem érti, hogy mi történik valakivel, hogy van egy betegsége, amiről azt gondolta, hogyha három évig nem jelenik meg, akkor az már biztosan meggyógyult, elmúlt, minden eredménye negatív, panaszmentes. Mi a csuda történik egy ember szervezetében, hogy egyszerre egy gyógyulás után három, vagy 13 évvel újra ugyanaz a betegség előjön? Megvizsgálják szövettanilag, semmi nem változott. Hol volt ez a betegség az elmúlt években és főleg mit kellett volna csinálni másképp? Kellett-e volna tovább gyógyítani, vagy ez rettentően zavaró, mert pontosan azzal szembesíti az embert, hogy fogalma nincsen, hogy mi történik. Tehát ahogy nem tudom, hogy valaki miért lesz beteg, ugyanúgy azt se tudom, hogy mi fog vele történni. Márpedig a betegeknek az az egyetlen kívánsága, hogy az orvos mondja meg, hogy mi lesz. Hogyha egy torokgyulladása van valakinek, akkor az orvos mondja meg, hogy hány napot kell antibiotikumot szedni és mikor lesz láztalan és mikor lesz jobban. Ha epeköve van, akkor meg kell-e operálni, mikor kell megoperálni, utána mit ehet és mi fog vele történni? És az orvos kétségtelenül tapasztalt, mert már 100 epeköves beteget látott, már 1000 torokgyulladásos beteget látott, már 1000 petefészekrákos beteget látott s ebből valamiféle általános következtetést le tud vonni, általában ez szokott történni. De a betegek nem ezt szeretnék hallani. A betegek azt szeretnék hallani, hogy velem pontosan mi lesz és persze természetesen leginkább csak jót. Úgyhogy erre a konkrét vendégkérdésre azt tudom mondani, hogy ez a lefolyása egy betegségnek, hogy jól van valaki, aztán a petefészekrákról beszélek most szigorúan, hogy valaki sokáig jól van, aztán kiújul a betegsége, gyógyítják, megint jobban van, megoperálják, jobban van, megint visszaesik, ez a leggyakoribb lefolyása a petefészekráknak és ugye ha valaki hét éve beteg, akkor azt butaság volna mondanom, hogy valakinek van olyan módszere, amivel meg tudja gyógyítani. Az én ismereteim szerint ezt a betegséget egyszer és mindenkorra elmulasztani a mai tudásunk szerint sehol a világon nem tudják. Ilyet csak a szélhámosok és a gazemberek állítanak, hogy az ő cseppjeiktől, teáiktól, vagy különböző szereikkel, ha azt szedi, na, akkor biztos meggyógyul, de hogy gyógyítani lehet egy ilyen beteget és gyógyítani kell, az teljesen természetes. Gyógyítani kell a betegséget is és gyógyítani kell a beteget is. Úgyhogy a tanácsom az az, hogy menjen. Ha hét éve van egy betegsége, amivel hosszabb-rövidebb ideig jól van, akkor őt jól gyógyítja, jó szakember gyógyítja, forduljon továbbra is bizalommal hozzá s bizakodjon abba, hogy cinikusan hangzik, hogy azt mondom, hogy minél tovább lesz beteg, de mégis csak így van. Reménykedjünk abban, hogy minél tovább tart ez a betegség és az alatt az idő alatt az élete minél jobb lesz.