Egy kortárs legenda – Id. dr. Béres József

Ma Magyarországon valószínüleg nagyon kevesen akadnak, akik nem tudják mi a Béres Csepp és ki alkotta meg a ma már gyógyszerré nyilvánított készítményt. Az viszont még most is sokakat meglep, ha megtudják, mennyi küzdelemmel és hányattatással járt amíg a tudós eredményeit elfogadta a hazai szakmai közvélemény. A Béres Csepp története 1972-ben kezdődik. A korábbi agrármérnöki végzettségét 1968-ban élettani és agrobiokémiai doktori címmel megfejelő, akkor még tudományos munkatársként dolgozó id. dr. Béres József ekkor alkotja meg a nyomelemeket tartalmazó készítményt, a későbbi Béres Cseppet. Az érdeklődés óriási, a hatóságok mégis megakadályozzák a készítmény forgalmazását és id. dr. Béres József számára nyomatékosítják: amennyiben terjeszteni fogja a hatóanyagot, akkor biztosra veheti, hogy börtönbe kerül. Noha 1975-ben kuruzslás vádjával eljárást is indítanak a tudós ellen, 1976-ban mégis szabadalmaztatja a készítményt és 1978-ban a Béres Csepp hazai forgalmazása is megkezdődhet végre. A széles érdeklődésű szakember az agráriumot nem felejtette el a Béres Csepp létrehozása és a készítmény körüli embert próbáló küzdelem során. 1982-re kidolgoz egy az állatok egészségvédelmét szolgáló, a Béres Csepphez hasonló nyomelemeket tartalmazó takarménykiegészítőt. A kitartó kutatóról Kósa Ferenc dokumentumfilmes készít portréfilmet 1976-ban, de a befejezésre még tíz évet kell várni. A nagyközönség ehhez képest is csak 1989-ben ismerheti meg a képernyőkön keresztül id. dr. Béres Józsefet. Ekkor válik a Béres Csepp is országosan ismert és keresett gyógyhatású készítménnyé. Ekkor, a rendszerváltó években születik meg a Béres Részvénytársaság, amelynek id. dr. Béres József 1993-ban elnöke is lesz. Számtalan díja és elismerése között egészségmegőrzés társadalmi szintű elfogadtatásában végzett munkájáért 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntetik ki, majd 2002-ben az egészségügyi ellátásban fontos szerepet játszó infrastruktúra megteremtése érdekében végzett tevékenységéért, az egészségvédelemért, az immunrendszer megerősítéséért végzett fáradhatatlan munkáságáért Széchenyi-díjban is részesül. A fáradhatatlan kutató 2006-ban fejezte be végleg a munkát, miután rövid betegséget követően, 86 évesen az év tavaszán elhunyt.